Ipomoea batatas 1. rész

Batáta virág (szerző: Earth100)

A batáta vagy más néven édes burgonya (tudományos neve: Ipomoea batatas) a zárvatermők törzsébe tartozó kétszikű növény, amely a további rendszertani besorolása szerint a burgonyavirágúak rendjébe, szulákfélék családjába hajnalkák nemzetségébe tartozik. A batáta, ahogy az angol neve utal is rá (sweet potato, édes burgonya) egy édes ízű gyökérzöldség. Amerika trópusi területein, ahol őshonos a batáta, a fiatal leveleit és hajtásait is zöldsalátaként fogyasztják. A batáta az egyetlen növénytermesztésbe vont fogyasztható faj a mintegy 50 faj közül a hajnalka nemzetségből és a több mint 1000 fajt felsorakoztató szulákfélék családjából.  Mindezen fajok közül, eközben számos mérgező növény is található. Bár az angol elnevezés közeli rokonságot sejtet, az édes burgonya csak távoli rokonságban áll a burgonyával (Solanum tuberosum), és nem tartozik a burgonyafélék családjába.



Az ehető gumós gyökér hosszú és elkeskenyedő, sima héjú, amelynek színe a sárga, narancssárga, piros, barna, lila, és bézs is lehet. Húsa bézstől átlátszó fehéren, piroson, rózsaszínen, sárgán, narancson át egészen a liláig rendkívül változatos lehet.

A világ egyes részein más és más helyi elnevezéssel illetik a batátát. Új- Zélandon  a maori eredetű Kumarát használják, de gyakran írják Kumeraként is. A puha, narancs színű édes burgonyát gyakran nevezik "yam"-nek Észak-Amerikában egyes részein.

A származása és háziasítása vitatott. A két meghatározó elképzelés szerint Közép-Amerikában vagy Dél-Amerikában háziasították az őslakók. A Közép-Amerikai elképzelés szerint mindez 5000 évvel ezelőtt történt. A másik elképzelés hívei számára bizonyíték, hogy Dél-Amerikában, időszámításunk előtt 8000 környékéről régészeti leletek között batáta maradványokat találtak.

A batáta termesztésének a kellő mértékben csapadékos és meleg trópusi területek ideálisak, így ezeken a területeken terjedt el igazán. A mezőgazdaság technikai fejlődése is segítette a további terjedését, így került a kínai Fujin tartományba, 1594-re. Japánba Shogun Tokugawa Yoshimune saját kertjében ültetett batátát 1735-ben. Majd 1764-ben Koreában is bemutatták az édesburgonyát.

Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) statisztikái szerint, a világ termelése 2004-ben 127 millió tonna volt batátából. Ennek a többsége Kínából származik, itt 105 millió tonna batátát takarítottak be,  49.000 négyzetkilométernyi területről. Ennek mintegy felét az állatállomány takarmányozására használják.

Az egy főre jutó batáta termelés Pápua Új-Guineában a  legnagyobb (500 kg)  majd a Salamon-szigetek (160 kg), Burundi és Ruanda (130 kg), és Uganda (100 kg) következik.

Az USA-ban, Észak-Karolina, a vezető batáta termelő állam. Az USA 2007-es édesburgonya termelésének 38,5%-át Észak-Karolina adta. Második helyezett Kalifornia (23%), majd Louisiana (15,9%).

Az édesburgonya gyorsan népszerűvé vált a Csendes-óceán szigetein. Ennek egyik oka, hogy a batáta gyakran akkor is jó termést hozott, amikor más alapvető élelmiszerek tájfun vagy árvíz miatt rossz termést hoztak. Ennek köszönhetően sok étel elkészítéséhez használják a batátát Japánban, Tajvanon, a Fülöp-szigeteken, és más szigetországokban. Indonézia, Vietnam, India, és néhány más ázsiai ország is nagy édesburgonya termelő. Európának szinte elenyésző a batáta termelése, ez elsősorban Portugáliában terem .




Forrás: en.wikipedia.org

Szerzői jogok: Creative_Commons